Figyelemhiányos-hiperaktív zavar (ADHD)

FIGYELEMHIÁNYOS HIPERAKTÍV ZAVAR (ADHD)

A figyelemhiányos hiperaktív zavar gyakorisága a lakosság körében különböző vizsgálatok eredményei alapján kb. 3-6 % közé tehető. A gyermekkorban diagnosztizált esetek egy részénel a kor előrehaladtával a tünetek enyhülnek, vagy akár el is múlnak. Magyarországon a felnőttkori ADHD diagnosztikája, kezelése és utánkövetése jelenleg az érintettek túlnyomó részének számára nem elérhető, holott az ADHD az egyik leghatékonybban kezelhető állapot az pszichiátriában. Az esetek 75-80%-ában részleges vagy teljes tünetmentesség érhető el csupán a gyógyszeres kezelés révén! Ezen kívül a kognitív segédeszközök, pszichoedukációs tréning és a pszichoterápia is jelentős javulást tesz lehetővé.

Tünetek

Az ADHD egy neuropszichiátriai zavar (nem betegség), aminek tünetei már gyermekkorban jelentős problémákat okoznak és rontják az iskolai teljesítményt, a szociális kapcsolatokat és az otthoni funkcióképességet. Ahhoz, hogy felnőttkorban diagnosztizálni lehessen az ADHD-t a nehézségeknek már 12 éves kor előtt jelen kellett lenniük.

Az állapotra három fő tünet jellemző, amelyek egymással kombinálódhatnak:

  • figyelemhiány
  • hiperaktivitás
  • impulzivitás

 

FIGYELEMHIÁNY

  • Nehézséget okoz a figyelmet megtartani, illetve egy adott dologra koncentrálni, különösen akkor, ha az nem kelti fel az illető érdeklődését
  • Gyakran álmodozik, elmerül a gondolataiban, elkalandozik a figyelme
  • Figyelme könnyen terelődik külső stimulusok hatására
  • Halogatja, tologatja tennivalóit, vagy mindent az “utolsó percre” hagy
  • Rossz az időérzéke, gyakran felejti el a megbeszélt időpontokat, rendszeresen elkésik. Nehezére esik előre megtervezni, organizálni a feladatait
  • Gyakran követ el hanyagságból fakadó hibákat, “összecsapja” a feladatait
  • Rendszerint kerüli azokat a feladatokat, amelyek mentális kitartást igényelnek
  • Gyakran hagyja el dolgait (kulcs, telefon, kabát, tollak, könyvek stb.), feledékeny a mindennapi életben, ”szétszórt”
  • Nehezére esik elkezdeni illetve befejezni egyes feladatokat, munkákat, vagy több mindenbe belekap, de semmit nem fejez be

 

HIPERAKTIVITÁS

  • Belső nyugtalanság érzése, nehezen kapcsol ki
  • Folyton izeg-mozog, nem tud nyugodtan egy helyben ülni, mozgatja a lábait. Állandóan babrál valamivel (pl. toll, vagy kulcs)
  • Munkamániás (gyakran több különböző munkát végez, de nagy eséllyel egyiket sem jól)
  • Folyton jön-megy, aktív, azonban a monoton dolgoktól könnyen kifárad
  • Gyakran és sokat beszél, sokszor feleslegesen, környezetének úgy tűnik állandóan csinál valamit, magas fordulatszámon pörög

 

IMPULZIVITÁS

  • Hiányzó vagy alulműködő önkontroll, “előbb cselekszik, aztán gondolkodik”, gyors, meggondolatlan döntéseket hoz
  • Sokat eszik vagy sokat iszik, amit nehezére esik kontrollálni
  • Érzelmileg labilis, változékony a kedve
  • Ha sorban kell állnia, nehezére esik várni, gyakran kerüli ezeket a szituációkat
  • Belevág a másik szavába mielőtt az befejezte volna a mondandóját
  • Gyakran beleavatozik mások beszélgetésébe vagy tevékenységébe kérdés nélkül
  • Lobbanékony természet, könnyen ingerültté válik, “felmegy benne a pumpa”

 

A tünetek súlyosságát (és a diagnózis létrejöttét) mindig a mindennapi életben, a munkában, az emberi kapcsolatokban jelentkező problémák mértéke határozza meg. Amennyiben a nehézségek pszichés problémákat, vagy az élet valamely területén kifejezett funkciócsökkenést okoznak, érdemes szakemberhez fordulni és részt venni egy alapos kivizsgáláson.

Az ADHD viszonylag ritkán van jelen egyedül, más pszichiétriai zavar nélkül. Gyakran társul hozzá valamilyen szorongásos vagy depresszív zavar, krónikus alvászavar, alkohol- vagy drogabúzus. Az ADHD sok esetben egyfajta sérülékenységi tényezőként van jelen, amely növeli a pszichiátriai betegségek kialakulásának kockázatát. Sokszor az ADHD sikeres kezelésével a másodlagos pszichés zavarok maguktól rendeződnek.

KIVIZSGÁLÁS MENETE

Mivel az esetleges pszichiátriai tünetek vagy betegségek az ADHD tüneteit elfedhetik, sok esetben nem egyszerű a diagnózis felállítása.  Azonban rendelkezésre állnak olyan pszichiátriai tesztek, mérőskálák melyek a klinikai diagnózis felállításához jelentős segítséget adnak.
Az illető problémáinak, tüneteinek feltárása (klinikai anamnézis) mellett, információra van szükség egy közeli hozzátartozótól, ideális esetben szülőtől (heteroanamnézis), hogy a gyermekkorban fellelhető tüneteket megvizsgáljuk.
A kivizsgáláshoz hozzátartozik, az alapvető pszichiátriai zavarok, tünetek kiszűrése (differencialdiagnózis) egyrészt különböző tesztekkel, másrészt pszichiátriai vizsgálattal. Ezek mellett egy alapvető neuropszichiátriai tesztet is célszerű elvégezni az illető értelmi képességeinek feltérképezésére.

Ezeket kiegészítendő, különböző laborvizsgálatokat kérünk esetleges hiányállapotok   (pl D-vitamin, vas, pajzsmirigyhormon) kiszűrésére, mivel ezek a hiányállapotok is okozhatnak pszichés tüneteket.

TERÁPIA

Jelenleg a terápia három részből tevődhet össze.  A fennálló egyéb pszichiátriai kórképek, és tünetek a terápia hatására szinte teljes mértékben javulnak, vagy meg is szűnnek, amik korábban nehezen voltak kezelhetők (szorongás, alvászavar, nyugtalanság, hangulati instabilitás stb.).
Igazi eredmény a három terápiás forma kombinációjától várható leginkább.

  • Gyógyszeres terápia
  • Pszichoterápia
  • Komplementer (kiegészítő) gyógyászat/terápia

 

További információért látogasson el a www.adhdkozpont.hu honlapra!